Csendesen pihenek a kanapén. Fáradt vagyok. Az egész napos munka megtette a hatását. Kislányommal most értünk haza, éppen csak leszusszantunk. Lili mellém mászik, kérdezget: „Ez mi?” – kérdi, és egy halom hajgumira mutat a kanapén.
„Hajgumi, kicsim.”
Lili nem kérdez többet. Egyszer csak eltűnik a hátam mögött. Nincs erőm kitalálni, mivel tölti az idejét. Hirtelen furcsa érzés lep meg a fejemen. Lili igazgatja a hajamat. De édes! – gondolom, majd továbbra is a tv-re meresztgetem a szemeimet. Az érzés újra és újra feltűnt a hajamon. Kezdett gyanús lenni a dolog. Csak nem lófarkakat készít a lányom a fejemre?!
És de! Még kaptam pár copfocskát a hajamba, és már vitt is a kislányom a tükörhöz, hogy megnézzük a művét. Nagyon mutatós lett!
Teszek is fel képet, hogy Ti is láthassátok Lili első sajátkészítésű frizuráját:
A nagy mű megörökítése után persze én is megleptem a lánykámat egy hasonló frizurával. Miután minden pozícióban lefotózhattam, természetesen megvált a díszes gumiktól…
Utolsó kommentek