Idén is jött a Télapó! Meglepő, de igaz. Én az esti ajándékhozás híve vagyok. Mármint a „vegyük észre az esti órákban”-ra gondolok. Az a helyzet, hogy a kislányom bölcsis. Reggel felkelünk, ezerrel pörgünk, és rohanunk a bölcsibe. Ha Miklós napja hétköznapra esik (és az esetek többségében ez történik), akkor igencsak megnehezítené a reggeli indulást, ha a Télapó bácsi reggel lepné meg a családot az ajándékaival. Nem beszélve arról, hogy ilyenkor apa már rég dolgozik. Nem maradhat ki a nagy muriból! Tehát ez kilőve. Kértem is a Télapót, hogy ne reggel jöjjön, ha lehet… Délután, a munkából, bölcsiből hazatérve rengeteg teendőnk van még. Mindenki siet a dolgára. De ha kész van a család, és már-már felkészült a nagy pihenésre, akkor igazán észreveheti valamelyik felnőtt (anya, vagy apa), hogy HoHoHó! Meglepett minket a Mikulás bácsi. És felhívhatjuk rá Lili figyelmét, aki örömujjongásban tőr ki, és azonnal nekiugrunk a kis csizma-zsákocskáinknak.
Nekünk ugyanis csizma-zsákocskáink vannak. Felakasztgatjuk az előszoba fogasra, és időnként lecsekkoljuk, hogy van-e már benne ajándék. Lilié télapós, apáé rénszarvasos, és anyáé a hóemberes, aminek szép répa orra van. Ha találok róluk képet fel is fogom tenni.
Ezeknek a zsákoknak természetesen történetük is van: miután Lili megszületett, és éppen pelenka-vásárlási körúton vettem részt, megláttam az egyik boltban ezeket a zsákokat. 3 féle volt, és mivel mi már hárman voltunk meg is vettem őket. Szerencsére, mert azóta sem láttam ilyen igényesen elkészített zsákokat. Hazahoztam, és apával kitaláltuk, hogy nekünk majd ebbe hozza a Télapó az ajándékokat. Ezt természetesen a Mikulás bácsival is megbeszéltük, s neki sem volt kifogása ellene. Aztán anya, a pihent agyával… … beledugta a legszebb ajándékát a világon a zsákba, és büszkén mutatta apának. Hogy mit tettem a zsákba? Nos, az én iciri-piciri kislányomat, aki elég kényelmesen el is fért benne. Ha jól emlékszem le is fényképeztük benne. Ha megtalálom a képet, ezt is felteszem. (Ha nem tettem fel a képet, akkor nem találtam meg…)
Szóval, hozzánk 6-án az esti órákban ért el a Télapó. Mivel nem is vártuk korábbra, úgy döntöttem, hogy a csemetémmel vásárolni megyünk. Még meg kellett vegyek néhány ajándékot karácsonyra, mivel ezek a kedvenceim voltak, így ezeket hagytam a végére. Kisgyerek ajándékok. Lilié is. Mit tesz Isten, ahogy megérkezünk az egyik nagy bevásárló központba, megpillantunk egy gyanúsan pirosba öltözött, idősebb férfit egy színpad-szerű dobogón trónolni, és mint ahogy azt vártuk, ki is derült róla, hogy ő nem más, mint az igazi és utánozhatatlan Mikulás bácsi. Mondta nekünk, hogy hohohó, meg mosolygott is, tehát megkérdeztem Lilit, van-e kedve közelebb menni a Télapóhoz. Volt is kedve, amíg ki nem vettem a kocsijából. De akkor kicsit inába szállt a hatalmas bátorsága, és némiképpen meggondolta magát. Inkább csak anyának dőlve szemlélgeti a bácsit. Persze elmesélte közben, hogy hol a Télapó keze, meg a cipője, meg a sapkája, és mosolygott, meg integetett is neki, de nem nagyon akaródzott az a közelebb menés. A Mikulás bácsi persze azonnal felismerte, hogy Lili az, a jó kislány, aki mindig jó… És egy kedves ajándékkal lepte meg. Nyújtotta a nyalókát Lili felé, aki anya bíztatására érte is ment. Elvette, megnézte, mosolygott is, majd visszasietett az anyabiztonságba. Még párszor integetett a Télapónak, meg puszit is dobott neki, majd egy-két viszlát után elbúcsúztunk tőle, és folytattuk az utunkat.
A sors fintora, hogy az előzetes internetes kutakodásunk ellenére sem kaptunk meg a kinézett boltban semmit a feljegyzett játékok közül (pedig hatalmas játékboltról van szó), így egy másik nagy bevásárló központot is célpontba vettünk. Szerintem nem hiszitek el, de ismét összefutottunk az utánozhatatlan, és egyetlen Miki bácsival. Bár ő előttünk ért oda, de ez csak annak lehet köszönhető, hogy a szupergyors varázsszánján repült át a másik központba, mi meg a lassú és valljuk be, unalmas metrón utazva érkeztünk meg. Lili az immár a szánján csücsülő Mikulást, már kedves ismerősként anya öléből üdvözölhette, és ezért egy pár finom szaloncukrot is kapott cserébe a krampusz nénitől. Valahonnan ugyanis ő is előkerült.
A hosszas kirándulás után, lassan hazavettük az irányt mi is. És mire hazaértünk, már telis teli zsákok vártak minket a fogasokon lógva.
Komolyan mondom, néha én is meglepődöm, hogy milyen fürge ez a Télapó!
Utolsó kommentek