Élménybeszámoló
- 2007 nyaralásunk -
Résztvevők: Lili, anya (Lili anyuja, én), apa (Lili apuja), Andi (Attila húga), Dávid (Andi kisfia, Attila keresztfia) és Zoli (Andi férje)
Lili első igazi nyaralása nagyon jól sikerült. Már az érkezésünk napján megbarátkozott a környezetével. Felfedeztük a kerti játszóteret, összebarátkoztunk a házigazda családdal, s együtt játszottunk a gyerekekkel. Bogi és Levi nagy szeretettel fogadott minket. Minden játékukat szívesen kölcsönadták nekünk, és még segítették is a kis lányom ügyes-bajos próbálkozásait.
Az ismerkedés után elfoglaltuk a szállást. Szép kertben, szép ház; szép házban szép apartman. Csak egy bökkenő volt. 2 család – egy zárható szobával. Kié legyen az egy szoba, nem kérdés, mert Dávidunknak oda ágyaztak vendéglátóink. Tehát nekünk marad a nyitott rész a konyhával, fürdőszoba bejárattal, ebédlővel. Nem kell ragoznom, hogy ez mit jelent egy kisgyerekes családnak, ügye?
Lili felfedezte a lakást, Dávid segített neki, míg anya kipakolta a sok ruhát, tisztálkodó szereket. Majd lementünk a játszóra. És Bogi már tárt karokkal várta az én kicsi lányomat. Ölelgette, puszilgatta, segítette a játékok kipróbálásában. Lilim meg persze lázadozott, hiszen Ő egyedül is remekül elboldogul. Naná, hiszen Ő ügyes!
És lassan beesteledett, eljött az első „ott alvás” ideje. 10 óra tájékán, mint mindig, megcsörgettük Lili pizsamáját. Volt pancsi a zuhanyban anyával, meg apával, meg fogmosás a csapnál. Utána még egy kis szaladgálás Dáviddal, majd anya beparancsolta a csemetét az ágyikóba. Próbáltuk a legeldugottabb sarokba tenni a kiságyat, de ott is túlságosan ki volt téve a „másik család életének” a gyerek. Fel-felharsanó hangok, kiszökdöső fények, ki-be mászkálások zajai… Nehezen tudtunk elaludni. Majd 2 óra hánykolódás után, Lili álomra hajtotta a szemét.
Reggel 8 órakor Lili csipája kinyílt. Jókedvűen ébredt, nem is zavart, hogy korábban kelt a szokásosnál. Legalább lesz időnk programokra- gondoltam.
Az első napon strandolni mentünk. Nem kis idő telt el, amíg a két család összekészülődött, és elkutyagolt a strandig. Az idegőrlő „túra” végén még vacilláltunk kicsit a „hova tegyük le a csomagokat?” c. kérdésen. Majd Zoli vezénylésével bevetettük magunkat a fűrengetegbe, és az én kívánságomra ledobtuk az első árnyéknál a csomagokat. Rövid idő után már a vízben lubickoltunk Lilivel. Mivel a fiúk csúszdázni akartak, én meg élményfürdeni Lilivel, így mi elindultunk édes kettesben a lányommal és két csinos úszógumival az élvezetek habzsolása érdekében. Felfedeztük a medencéket, a fedett élményfürdőt részesítettük előnyben a tűző nap kivédése érdekében. A legjobban a sodró folyosót élveztük, ahol mindketten együtt sodródhattunk a két úszógumi segítségével. Mondanom sem kell, hogy Lili végig kacarászta az egészet. Csak azt az egyet hiányoltuk, hogy nem találtunk neki való medencét. Sehol nem ért le a csöpp lába. Na persze ez nem ronthatta el a mulatozásunk örömét.
Később csatlakozott hozzánk Andi is meg apa is. Ők is kipróbálták a vadvízi sodrófolyosót.
Lassan visszatértünk a bázisra, és kicsit játszadoztunk. Majd leteszteltünk egy strandi étkezdét, és megkóstoltuk a világ legborzalmasabb gulyását. Ebéd után nasiztunk, majd kipróbáltuk a hullámfürdőt is. Lili nagyon élvezte, hangosan sikongatott minden hullámnak, és együtt mondtuk, hogy hoppá, amikor jött a következő. Persze nem engedte, hogy „kapaszkodjak” a gumijába. Mivel ez nem volt választható opció, így nem engedtem el a grabancát neki… szép is lett volna.
Aztán lassan hazakészülődtünk. A fiúk kívánságára pizza vacsora volt a program hazafelé, amit Lili majdnem át is aludt a babakocsiban.
Az esti alvás ismét elég nehézkesre sikeredett a már ismertetett okok miatt. Nehezen aludt el a lány, de reggel 8-ig folyamatosan szundikált.
Másnap kirándulni akartunk, de ez érdeklődés hiányában elmaradt. Mindenki csak tengett-lengett. Voltunk a játszótéren játszani, majd valami ebédszerű után mindenki beájult az ágyába. Kb. 4 óráig aludtunk, majd elmentünk sétálni/ felfedezni a környéket. Megnéztük a városházát, postát, bazársort. Vettünk meglepi ajándékot Lilinek, és este találkoztunk Andiékkal, hogy együtt költsük el a finomnak ígérkező vacsoránkat egy hangulatos étteremben, ahol gyerekmenü és etető szék is volt a kínálatban. A lányomnak kértem egy ígéretes sajtos-tejfölös tésztát, én meg kedvet kaptam a Jókai bablevesre. Nagyon finomakat ettünk, s persze volt mit becsomagoltatni.
Ezen az éjszakán Lili éjjel kétszer is felsírt. Meglehetősen zaklatott éjszakája volt. Nem jöttem rá, hogy egy szúnyog zavarja-e (bár az ellen védekeztünk), vagy a nyugtalan elalvási körülmények áldozata-e. Minden esetre szomorú voltam, hogy valami zavarja Őt.
Reggel a szokásos 8 órai kávészörcsögésre ébredtünk Lilivel. Lili mosolyogva szökkent ki az ágyból anya és apa mellé kicsit lustálkodni. Majd hamar belevetette magát a Dáviddal folytatott nem éppen felhőtlen játékba. Majd jött a reggeli, és hamar összecsomagoltam a kirándulós pakkunkat. Andit megkérdezve kiderítettük, hogy Ők is szívesen csatlakoznának hozzánk a túránk során. Felszerelkezve késő délelőtt nekiindultunk a nagy kirándulásnak. Hamar meg is álltunk az első játszótéren, mondván két kisgyerekkel, ez így a legésszerűbb. Nagyon jól éreztük magunkat. Főleg a két gyerek. De hamarosan eljött az indulás ideje. Andi és Zoli már egyre inkább célozgattak az indulásra, így felkerekedtünk a további utunkra. A sárga jelzést követve a kilátóba tartottunk. Volt egy kis hegymászás, persze nem vészes. Babakocsival és 4 és fél éves gyermekkel is éppen hogy elviselhető terhelés volt. Aztán jött az erdős szakasz, meg a kilátó előtti utolsó hajrá, és már ott is voltunk. A gyerekek jól viselték. A kilátóhoz érve beültünk a helyi vendéglőbe, s sajnos csak a végén vettük észre, hogy a kert végében mini játszósarok van berendezve gyerekek számára. Ha előbb észreveszem, biztosan élvezetesebbé tettük volna a gyermeketetést is. Rajtam kívül mindenki felmászott a kilátóba, én meg a tériszonyomra hivatkozva felmentést kértem.
Ebéd után elindultunk az utunk második szakaszára. Egy erdős úton haladtunk. Láttunk kígyót holtában, békát kiszáradva, gyűjtöttünk faágakat, makkot, kavicsokat. Lili végig gyalogolta az út ezen szakaszát, s két hatalmas eséssel tette emlékezetesebbé a kirándulást. A pici lábára vérző mimi (bibi) nőt, és a második esésénél kétszer megpördült a földön esés közben. Keserves sírások, de nem akart vissza csüccsenni a babakocsiba. Persze rákényszerült. Úgyhogy az út maradék részét már ülve tette meg. De a kirándulásunk végeztével a két gyerkőc rohanva sietett a kerti játszótérre.
A nagy túra után a két család ismét ágynak esett, de mivel nekem randim volt a manikűrössel, így Lili és Attila elkísértek engem a szépségközpontba. Attila elvitte Lilit a kiszemelt játszótérre, de mivel csak nagyoknak való játékokkal volt felszerelve, hamar ott is hagyták. A rám várakozási idő sajnos kellemetlenül hosszúra nyúlt, mivel a manikűrös hölgy életében először találkozott ilyen feladattal, mint amit én kértem tőle.
A lábszépítgetés után ismét betértünk a kedvenc „törzshelyünkre”. Lili ezen az estén egy gyerekadag bolognai makarónival küzdött meg, amíg mi is elfogyasztottuk a vacsoránkat. Megjegyzem, ismét Jókait kértem. Nagyon bejött.
Lili nem kis feltűnést keltett a spagetti evési technikájával. Körülöttünk mindenki Őt nézte, neki drukkolt, és vele nevetett. Többen oda is köszöntek nekünk, és ki-ki németül, magyarul dicsérgette az ennivalóan édes lányomat. Naná, hogy hízott a májam. És meg kell jegyeznem, tényleg látványosan tud falatozni a kislányom.
Az esti alvásunk ismét nem volt egy leányálom. Sajnos Lili nehezen tudott elaludni, és kétszer fel is sírt éjszaka.
Az utolsó napunkon terv szerint strandozni készültünk. Ezt azonban sajnos le kellett mondjuk mivel nekem nem múlt el az egészségügyi problémám teljes egészében. Mi postára menést, ajándékvásárlást és ilyeneket terveztünk erre a napra. Andiék megállapodtak abban, hogy Ők sem mennek strandolni, mivel csak Zoli élvezte volna. Ő azonban nagyon is. El is indultak várost nézni a környező 
városba, és mi is útra keltünk hamarosan. Meglepődve konstatáltuk, hogy a beígért egyre hűvösebb idő szintén elmaradt érdeklődés hiányában, így az aszfaltra olvadva a legfontosabb dolgaink elvégzése után közös megállapodással mégiscsak a strandlátogatás mellett döntöttünk. Nem volt olyan jó, mint a nagy csapattal, de életmentő volt. És egy igazi emlékkel és élménnyel lettünk gazdagabbak. Lili kapott egy neki való karúszót, és életében először a strandon bemutatta, hogy mi mindenre képes ezzel a kis segítséggel a vízben.
Lili hason és háton lebegve, lábtempókkal haladva lassan úszkált a mélyvízben. Ha kedve szottyant, kiúszott a partra (medence szélén lévő ülésekre), vagy beúszott a medence közepén lévő emberek közé. Mosolyogva produkálta magát a kislány, s nem kis közönséget toborzott magának. Dőltünk a nevetéstől, ahogy ez a kis vizittündér bohóckodva pancsolt a vízben.
Ebéd közben Lilit felismerte egy idősebb házaspár. Előző vacsoránknál figyeltek fel ránk, mert nagyon tetszett nekik a kislány spagetti fogyasztási előadása. Így köszöntötték: „Szia, Te kis spagetti evős lány!” És mosolyogva mesélték el nekünk, hogy mennyire tetszik Nekik a kislányunk eredetisége. Meg hogy milyen ügyes, meg milyen aranyos és huncut is.
Mit tesz Isten, mikor este kikértük a napi vacsoránkat a kedvenc éttermünkben megérkezett a fent bemutatott 
házaspár, és örömmel üdvözöltük egymást. Kislányunknak ma leves vacsorája volt. Először befalatozta a finom Jókait (igen jól látod, ezen az estén is ezt választottam magamnak), majd megette az apukája gyümölcslevesét is. Nagyon ügyesen kanalazva, ürítette ki a tányérjait. Lefényképezgettük, hogy meglegyen az emlékünk erről is. A kedvenc képemen annyira fújja a levest, hogy a közepén látszik a tányér alja. A kis ventilátor lány! A házaspár is készített pár képet róla, miután az engedélyünket kérte.
Még aznap este összepakoltam amit csak lehetett, így másnapra már csak kevés dolgunk maradt. Apa azért még elszaladt két ajándék gömbért Lilinek, hogy kellemesebb utunk legyen hazafelé.
Az utazásról csak annyit írnék, hogy oda felé a lány szinte végig üvöltött, de mikor megelégeltük, átfordítottuk a székét, és rövid időn belül elaludt. Ekkor jöttem rá, hogy nem halogathatjuk tovább az új ülés vásárlását, mert bár nincs autónk, de a lány korban már kinőtte a babahordozós gyerekülést (kilóban még nem nőtte ki). Szenvedett benne.
Visszafelé már eleve így tettük a kocsiba az ülést, és elválasztottuk csomagokkal a gyerekeket, így egy hosszas alvással kezdte Lili, s csak ez után, már Pest határában kezdett rá a várva várt műsorra. De ezt is túléltük.
Összességében jól éreztük magunkat, és Lili egy hatalmas élménnyel lett gazdagabb.
"Hát ennyi volt a nyaralásunk! Sziasztok!" 
Utolsó kommentek