Lili új babakocsit kapott szeptemberben. Az új kocsi kiválasztásánál sokat számított az is, hogy ebben Lili velem szemben, elég magasan csücsülhet. Ez a mód magában foglalja a lehetőséget, hogy egész úton csacsoghassak a kislányommal. Mivel Lilinek minden babakocsija szigorúan előrefelé nézett, Lili úgy lett 2 éves, hogy egyszer sem utazott velem szemben. Teljesen új volt neki a szituáció, és meglehetősen zavarta is az első héten. Még az új babakocsiját sem szokta meg igazán, nem hogy azt, hogy anya őt nézi. Elvettem a magányát. Ennek egyik vonzata volt, hogy Lili nem tudott elaludni az új babakocsiban, pedig ez végre dönthető üléssel bír.
Aztán eltelt egy hét, és elég sokat utaztunk az új kocsival. Nagyon sokat beszélgettem a kislányommal útközben. Lili egyre inkább élvezte a helyzetet. Aztán vége lett a betegállománynak, és újra bölcsödébe kellett menni. Beültünk reggel a kocsiba, és egész úton beszélgettünk: „Nézd kicsim, ott az autó, ott a ház, kerítés, kutyus, fa, stb…” És Lili nézte, ismételgette, és elkezdett beszélni. Észrevettük, hogy egyre többször használja a jól begyakorolt mondatokat. Én erre az időre teszem Lili beszélőkéjének beindulását. (2007. októberének közepe-vége.)
Már ott tartunk, hogy Lili egyre inkább kifejezi magát. Folyamatosan csacsog, s bár sokszor nem értjük meg elsőre, hogy mit is mond, de ő tudatosan mindig ugyan azzal a szóval, mondattal fejezi ki magát, ha egy bizonyos dolgot el szeretne mondani. Mostanában rákapott a mandarin varázsára. Ha esetleg valaki nem tudná, a mandarin (lányom szótárában mint monini szerepel) igazán sokoldalú mulatság forrása. Először is meg lehet pucolni, bele lehet döfni egy ujjacskát, és így egy nagy fejjel ellátott bábut kapunk, cikkekre lehet szedegetni, anya vagy apa szájába is be lehet csempészni, valaki mindig játszik velünk ilyen játékot… És meg is lehet csócsálni. Sőt, a héját (cikkek hártyája) ki is lehet köpni! Szóval, ha a lányom meglátja a mandarint valahol, és meg is kívánja, akkor addig mondja, hogy „puculu monini”, míg rá nem vesz minket a mandarinozásra.
Vagy a telefonálás! Na az sem piskóta! Azzal szórakoztatjuk a nagymamákat, hogy miután apa és anya befejezte a beszélgetést velük, Lili is elmeséli a dolgokat. És tényleg. Közli, hogy szia mama, utána mondja ezerszer, hogy szeretlek, és puszillak, és dob is puszikat. Utána körbenéz, és mondja ami eszébe jut. Például a minap a kádban telefonáltunk a mamának, Lili látta a poharát szörpivel, és közölte a mamával, hogy „Lilié pöpije poárja”. Ha valaki nem értené, elárulom mit jelent: Lili poharában van a szörpije. De ezen kívül még számos fontos dolgot is el tud mesélni. Na persze, a telefonba feltett kérdésekre nem igazán válaszol, csak úgy el van vele. Meghallja, értékeli, de nem válaszol, maximum nekünk (körülötte állóknak) közli, hogy ott a mama. Persze mosolygás, és bólogatás is jár a telefonos beszélgetéshez, ilyenkor anya tolmácsolja a választ. Biztos felmerül bennetek, hogy mire is válaszol a gyerek, ha nem válaszol a telefonos kérdésekre… Nos, a telefon ki van hangosítva, és anya ismétli a kérdést Lilinek, aki így már válaszol is a telefonba. Látnotok kéne egy ilyet!
Van ám még valami. Lili egy hónapja (körülbelül) ezt mondogatta a bölcsibe vezető úton: „jejeke, jejeke… blablabla” a blablabla részt motyogta, és nem értettem. Ezt napról napra elmondta. Felfigyeltem a hangsúlyára, és felfedeztem benne a ’gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet’ mondókát. El is kezdtem mondogatni neki én is. Eleinte nem tetszett neki, majd egyre inkább örült, ha én is mondókáztam vele. Azóta már itt tartunk: „jejeke, jejeke, pejece, sósa”. Persze ezt velem együtt mondja párhuzamosan. Meg lehet zabálni. És mindezt fülig érő szájjal…
Utolsó kommentek