Kukkantsunk be Lili első évébe!
Hazafelé
Lili Virág a születését követő 6. napon jöhetett el a korházból. Pici lányka volt, minden kis ruhácska óriási volt hozzá képest. Apa jött értünk a kórházba egy barátjával, aki a hintóján haza fuvarozott minket. A meghitt hangulatú kis lakás virágdíszbe öltözve fogadta a család hölgy tagjait, s a kisszoba barátságosan hívogatta újdonsült lakóját.
Lássunk néhány képet a kislány szobácskájából:
Lili haza érkezett. Anya és apa már jó előre berendezte neki a biztonságos kis fészkét szeretettel és melegséggel. Sok pici ruhácska sorakozott a kis szekrényében, pihe-puha illatozó ágynemű várta a kicsi ágyában, színes kis állatok forogtak felette, és a kis játszószőnyege a nappaliban telis teli színes, mozgó játékokkal.
Alvási szokások
Lili a hazaérkezését követő első héten még anya és apa között szundikált a nagy ágyban, de a 2. héttől már elég nagy volt ahhoz, hogy beköltözhessen a saját kisszobájába éjszakára is. Már az első napoktól átaludta az éjszakát, eleinte 6-8 órákat, majd ez kitolódott 12-14 órás éjszakai alvási időre is. Anya és apa így minden nap jól kialudhatta magát, felkészülve a másnapi megpróbáltatásokra… Lili a kiságyában eleinte egy Nyálas Cica nevű nyálkendővel alukált, cumival és légzésfigyelő segített őrizni a nyugodt álmait. Majd különböző kisállatkák kisérték az álmai rejtélyes útvesztőin. A nyugodt éjszakákat a különös gonddal kialakított környezet biztosította: külön szoba, a sötétséget reggel is biztosító sötétítő redőny az ablakon, az éjszakai sötétben kellemesen foszforeszkáló csillagocskák a szoba falain és a plafonon, melyek reggelre kialusznak, és az elalvást segítő kellemes dallamok, a szüntelen forgó színes kisállatokkal. Ki ne szeretne egy ilyen békés bababirodalomban hatalmasakat szundikálni, nem?
Étkezési szokások
Lili kizárólagosan anyatejes baba volt egészen 6 hónapos koráig, amikor is az akkori doktor néni tanácsára elkezdtük a hozzátáplálást. Lili nem támogatott minket ebben a tervünkben. Tény, hogy élete első falatkáit nyers, reszelt alma formájában kapta meg, amit persze hatalmas fintor követett.
Mutatok is egy pillanatképet az első almafalatok ízlelését megörökítendő:
Lassan kedvelte meg az ételek különös ízeit, így anyának mindig komoly gondokat okozott a hozzátáplálás terén. Lili saját elhatározása szerint választotta el magát anyától. Egyszer csak gondolt egy nagyot, és már nem kért többet anyából. Ez persze nekem egy szomorú mérföldkő volt. Nagyon szerettem azokat a meghitt pillanatokat a kislányommal, amikor összebújtunk, s ő simogatva, békésen szopizott. Ilyenkor mindig feltöltődtem szeretettel, még túl is csordult, annyi termelődött bennem.
De Lili úgy érezte, hogy már nagylány, és már nem kér belőlem. Persze nekem volt eltéve anyatej ezekre az időkre is, így kb. 1 éves koráig Lili rendszeresen fogyasztotta az egészséges nedűt. Lili étvágya és evési szokása a hozzátáplálás bevezetésével anyaideg-próbáló volt. Nem akart enni semmit, ha evett akkor is csak keveset. Már minden trükköt bevetettünk, de nem sok sikerrel. Játszottunk evés közben, de hamar leszoktunk az evésről ilyenkor. Ettünk a szabadban, de ez sem működött sokáig. Sétáltunk délelőtt, de ez sem volt hosszú távú siker. Aztán jött a bűvös 1. szülinapi buli, és utána kissé javult a helyzet, de igazán 2007. január 1-ével jött meg a pici lány étvágya. Azóta szépen eszik. A bölcsiben is sokat segítettek nekünk, az evési szokások állandósításában. ITT IS KÖSZÖNJÜK!
Lili továbbra is kistermetű lányka maradt, s mivel a baráti, ismerősi körökben szinte minden gyerek rohamosan nőt, egyre többször került szóba a kislány pici termete. Addig-addig hallgattuk a különböző feltevéseket, rémtörténeteket a kis termetről, allergiákról, stb. Hogy végül elvittük Lilit 1 éves kora körül a gasztróenterológiai rendelésre, és kértük, hogy vizsgálják ki a lányt, a szülői lelkünk megnyugtatása véget. Ez meg is történt, s lássunk csodát, a kis lánynak nincs semmi allergiája. Persze kaptunk étrend kiegészítőt, hogy a bevitt kalóriák számát fokozzuk, de Lili fejlődése továbbra is egyenletes, és nem túl rohamos. De hát mi sem vagyunk óriásiak! Mit várunk?!
Utolsó kommentek